Nem csak kendőben evődik le a gyerek nálunk. Vacsoraidőben általában fönn van Boglárka, akkor többnyire az ölünkben ül. Meg reggelinél és ebédnél is. Nehogy kimaradjon valamiből. Fél kézzel meg elég nehéz enni, úgy hogy fölötte kell az ételt a szánkba helyezni. De ez őt szemmel láthatólag nem zavarja, lényeg, hogy fogjuk és részesüljön ő is a közösségi élményből.
Mint megtudtam mi is a kötődő nevelést alkalmazzuk. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a babának újszülött kortól reagálunk az igényeire, testközelben tartjuk, annyiszor eszik ahányszor kedve van. A kendő is a testközelség biztosítását szolgálja. A 4 lány közül egyik sem volt az a kiságyban fekvős-magát elszórakoztató típus. Boglárka is ilyen. Van ugyan kiságyunk, hála Tündééknek, de még nemigen használjuk. Boglárka már a pocakban hozzászokott a folyamatos zajhoz, és történésekhez, most sincs ez másként. Aludni sem csöndben szokott, ha a lányok itthon vannak, de nagyon jól bírja. Egy ekkora családban már mindenkinek alkalmazkodni kell a másikhoz, ezt úgy tapasztalom elég jól megtanulták a lányok. Szóval nálunk nincs lábujjhegyen közlekedés és suttogás Bogi alvása alatt. Ha fönn van, akkor meg elszórakoztatják a többiek, Gyöngyike állandóan cipelgeti, nyúzzák-húzzák. Az a jó a kendőben, hogy bárhova el tudjuk vinni, nem fél, mert anya-apa közelségében biztonságban érzi magát. Aludni is így a legjobb. A baba-mama klubba Zsófi hoz Mei-tai hordozót, meg babaerszényt, már nagyon várom. Belefogok én is a varrásába ha kiokosodtam ez ügyben. Úgyhogy ha akarja ha nem, Boglárka hordozva lesz.
